54.fejezet

Brigi szemszöge*

A többiek mind őrjöngtek. Megrpóbálták felfogni a történteket. Zayn azonnal utánuk akart indulni, de visszatartottam. Hogy miért? Elgondolkodtam. Mit akarhattak? Miért kellett nekik Nóri?

És mert bizonytalan voltam. Nem éreztem, hogy bármi is valódi volna, hogy bármi is úgy van ahogy annak lennie kell. És ez a bizonytalanság megőrjített. Bele se mertem gondolni, hogy vajon kik voltak ezek.

- Zack vitette el. - jelentettem ki hosszas merengés után. Ki más tette volna..? Nincs ellenségünk a környéken.

- Hogy az a...! - indult meg Zayn és Liam egyszerre.

- Álljatok meg! - kiabáltam. Durrogva visszafordultak. Nagyon nem voltam kíváncsi a duzzogásra, és legszívesebben beolvastam volna nekik, ordítva, mint valami felörült.

- Mégis minek?! - ordított Zayn.

- Mire vársz még?! - kiabált Liam is.

- Nem ronthattok rá. - a hangom kimért volt. Megpróbáltam minden indulatot bent tartani, hogy nehogy olyasmit mondjak amit később megbánok.

- Miért?! Ő megteheti?! - kiabált Louis is.

- Vegyetek visszább. - mondtam egyszerű, visszafojtott, monoton hangon. - Nem ordítozok, pedig tudnék, higgyétek  el. Úgyhogy legyetek szívesek visszább venni. - egy percnyi néma csönd után folytattam. -Számítani fog ránk. Főleg rád, Zayn.

- Miért pont rám?

- Mert te vagy a leghevesebb és a legérzékenyebb. Szóval... Én megyek. Matthew-val. - senki sem szólt egy szót sem. Matty kajánul elvigyorodott, majd elindult felém.

- Indulatunk? - kérdezte és megállt velem szembe.

- Igen. - elgondolkodtam. Senki sem zavart meg, valószínűleg az előbbi "lecseszés" megtette a hatását... -Srácok, hívjátok a zsarukat. Sky..tartsd magadnál a telefont. Sunyiba megcsörgetlek ha bejöhetnek a rendőrök.

A terv készen állt, és nem volt időm felkészülni lélekben. Bár megtehettem volna! Bárcsak lett volna időm arra, hogy kisírjak magamból mindent. Mindent! De összeszedettnek kellett lennem. Meg kellett zaboláznom az indulataimat, hogy legalább én maradjak épelméjű ebben a tébolyult világban.

Soha nem engedtem Matty-t vezetni. Nem volt jogsija, ami engem felettébb zavart, mert mindig ide-oda kocsikázott. De most nem tudtam volna kellőn az útra figyelni. Nem ment volna. Elég volt arra koncentrál, hogy bent tartsak mindent. Minden olyat, amitől gyengének látszottam volna. Nagy feladat volt így önmagában is, a vezetés pedig nem segített volna rajta...

*

Most itt vagyunk. A meleg szobában, a kandalló mellett, és mindent átjár a karácsony szelleme és a fenyő illata. A sebeim még fájnak. Azok a sebek amelyeket akkor szereztem amikor meg kellett tanulnom élni egy olyan világban, ahol nincs barátnőm, nincs bátyám, és nincs szerelem. Ugyanis miután Zac-et lecsukták, Nórit még így is vissza kellett vinnünk. A saját érdekében. Jobb így neki, nem kell egy olyan helyen élni ahol mindennap éri valami inger. Ahol a problémák napi szinten jelen vannak. Ott ahol most van jó neki. De mielőtt az új orvos keze közzé engedtem volna, alaposan elbeszélgettem vele és utána néztem.

Niall-el kapcsolatban alakultak legjobban a dolgok. Ami azt illeti, nem túl jól, de a körülményekhez képest nagyon jól. 8 hónap letöltendő börtönbüntetést kapott. Lassan, de telnek a napok. Egymás után vánszorognak, de tudom, hogy egyszer célba érnek.

Zac. Nos... Hát róla kiderült egy két dolog. Amikor beértünk Mattyvel a kórházba mindenki megbámult minket. Megértettem őket, mert elég feltűnő volt, ahogy ott szaladgáltunk a sok öreg nénike és bácsika között. Nem találtuk őket, majd összefutottunk az ápolóval aki először vitt be Zac-hez. Szerencsére tudta hol vannak. És megtaláltuk őket... A lány teste, ami életlenül hevert a padlón a szívbajt hozta rám. Hál' Istennek hamar kiderült, hogy csak elájult és még él, sápadtsága és mozdulatlansága ellenére is. És az is kiderült,ami a legmeglepőbb volt a dologban...

Hogy ismertem Zac-et..

Még régről. Együtt járt Nórival és velem középiskolába, és mivel izmos és jóképű volt - csak volt - így hamar összeakasztották a bajszukat Nórival. Aztán Nóri szakított vele. És mivel nemsokára rá jelentek meg a fiúk az életünkben, meg volt győződve arról, hogy a Harry hibája, hogy Nóri szakított vele. Amikor megtudta, hogy Harry meghalt, Nórinak pedig elment az esze, kapott az alkalmon, hogy lecsapjon rá. Mivel pszichológus volt, azt hitte, hogy ez majd milyen könnyen fog menni, de Nóri túlságosan kapaszkodott Hazza emlékébe. A dolog pedig visszafelé sült el.

Ezután következett, hogy Matthew lerohanta Zac-et... Én pedig hívtam a rendőröket, akik elvitték Zac-et, a lefizetett rendőröket és Matthewt. A megvesztegetett rendőrsereget felfüggesztették, Zac 21 évet kapott, Matty-t pedig sikerült kihúznom a szarból...ismét. 

Időközben sikerült kiharcolnom, hogy én lehessek Matthew törvényes gondviselője. Szóval most már törvényesen nevelhetem. De Justin-tól nem bírtam elszakítani. Ha akartam volna, se tudtam volna. Egyrészt, mert nem volt szívem. Másrészt pedig tulsagosan szerette..

Így most itt vagyok. Így kerültem ide. Ahogy átgondoltam mindent, ami velünk történt,kirázott a hideg, és hirtelen túl hangosnak éreztem a társaságot. Felálltam, belebújtam a csizmámba, felvettem a sapkámat, és magköré fogtam a kabátomat.

- Hova mész? - kérdezte Sky.

- Csak levegőzöm egyet. - bólintottam halványan mosolyogva.

- Oké, de siess, mert ki akarom bontani az ajándékomat. - azzal visszaszaladt és beugrott a fiúk közzé.

Elvánszorogtam az öreg kis padhoz, ami a befagyott tavacska mellett volt, hóval borítva. Lesepertem róla a havat, és letelepedtem. Meredten bámultam a tavacska befagyott vizét a sötét éjszakában, és belegondoltam...

- Hát... Azt hiszem..most van vége a történetnek...- mondtam, mintha Nóri ott ülne mellettem, és válaszoltam volna a 20 évvel ezelőtt feltett kérdésére...

Búcsúzás!

A búcsú fájdalmas és nehéz. Ezért nem szereti senki. De sajnos mindig eljön, és most is itt van. Reméljük nem okoztunk csalódást. Nehezen, de eljutottunk idáig. És köszönünk mindent! Ez a búcsú az össze olvasónknak szól. Az összes olvasónknak, aki valaha is olvasta a We Are Not Afraid-ot, és annak "2. évadát". :)

Teljesen felesleges lenne regényt írni, így hogy már vége. Mert egy a lényeg: köszönünk mindent! <3

Love,

Brigi&Nóri

53.fejezet

Brigi szemszöge*

Muszájnak éreztem felhívni Justint-t. Bár megfogadtam, hogy soha többé nem engedem be, most meg tettem. Mert meg kellett tennem. Elvégre, Ő is megérdemli, hogy elbúcsúzzon.
Fogalmam sincs, hogy miért, de érzem, hogy ennyi volt. Hogy holnapra már semmi nem lesz belölle. Max estig velünk lesz. Talán addig kibírja. De abban 100%-ig biztos vagyok, hogy a holnapi pirkadat lesz az utolsó amire ebben a házban ébred. Mert el fog menni...
A nyitott ajtóban bámultam kifelé, és vártam, hogy Justin megérkezzen. Nemsokára le is parkolt a bejárón, és sietősen lépkedett a szemerkélő esőben.
- Gyors voltál. - mondtam bágyadt hangon. A sírás folytogatott. Ha intezívebben szólalok meg, biztos, hogy elbőgöm magam.
- Mi történt? - kérdezte, amint becsuktam az ajtó.
- Vége.
- Minek?
- Nem minek, hanem kinek. Nórinak.. Búcsúzz el tőle.
Felmentünk az emeltre. Justin egy szót sem szólt mindvégig. Az ajtóban éreztem rajta, hogy feszült, de végül bement, én pedig kihívtam a srácokat.
Alig aludtam. Egész éjjel fent voltam, és a nappaliban tévéztem. A fiúk a konyhában ücsörögtek, de nem beszéltek. Inkább az alkoholba folytották a bánatukat. Matty felment Skyler-hez, aminek nagyon örültem. Egyrészt, mert így Sky nincs egyedül. Másrészt pedig, Matthew nem issza le magát. Justin odafent volt Nóriraval órákon át. Majd lejött és egy szó nélkül távozott. Nevezhenénk bunkóságnak is, de most csak menekülésnek hívnám. Ebben a helyzetben így tudom hívni...
Felmentem Harry szobájába, beültem a hatalmas fotelbe, a sarokba és felhúztam a lábaimat, egy bögre forró kakaóval. Aztán csak néztem. Néztem, ahogy alszik. Őrködtem felette, de tenni már nem tudtam semmit. Pontosan ugyan úgy ültem ott, mint 20 évvel ezelőtt, pontosan ugyan úgy bámultam. Részegen terült el az ágyamban, én pedig nem tudtam aludni. A méregtől. Meg mert nem volt hol aludnom. De legfőképp a méregtől. Hát..most nem részeg. Tiszta. Nem bűzlik. És ami a legfontosabb...hogy nem az én ágyamban van. Ezeket leszámítva minden olyan volt, mint régen..
Hajnalban levánszorogtam a konyhába, és nekiálltam reggelit csinálni. Megvártam, amíg a srácok is megjönnek. Ők sem aludhattak sokat, a lila karikák, amik a szemük alatt éktelenkedtek, elárulta őket. Mindenki letelepedett az asztalhoz, de senki nem nyúlt a reggelijéhet. Vártunk. Senki nem mondta ki, hogy mire, mégis mint tudtuk. Nórira..
A egyszercsak megjelent...
Senki nem mert egy szót sem szórlni.
- Jó reggelt. - mosolygott, és leült az asztalhoz.
Lassan enni kezdtünk, és kezdtem megnyugodni, hogy van még időnk, de akkor hatalmas robbaj hallatszott. Egy pillanat alatt történt minden. Az ajtó darabjai átrepültek a nappalin, ami a konyhából tökéletesen belátható volt. Aztán fura kommandós férfik lepték el a házat..
Fegyverük volt. Annyian voltak, hogy semmit sem láttam, mint valami rovartámadás. Sikolyokat hallottam. Skyler.
- Neee! Kereszt anyu! Eressze el, maga seggfej!- orditott Sky.
A férfi, aki szorosan lefogott, arrébb állt egy pillanatra, és ez az egy pillamat pont elég volt arra, hogy felmérjem a helyzetet, és sikerüljön felfognom.
A srácok mind ordítottak, vergődtek, mert lefogták őket. Nórit felkapta egy kommandó szerkós pasas, majd elviharzott vele. Aztán mindenki szabad lett. És eltűntek.. Mintha ott sem lettek volna. Egyedül a felborogatott székek árulodtak, hogy nálunk jártak.
- A rohat eget! - Matthew leseperte mérgében az asztalról a reggelinket, tányéostól.
- Ez meg mi a szent szar volt?! - dúrt a hajába Liam.
- Hova lett?! - kiabált Zayn is.
Louis ott állt mellettem, lefagyva. Skyler pedig zokogott.
Nem moccantam, nem szólalatam meg, nem pislantottam. Csak percek mulva tértem magamhoz.
- Mondtam, hogy elmegy..


U.i.: Hát, srácok...azt hiszem ti is érzitek, hogy a vége itt van. Pontosabban itt lesz. Mindössze 2, maximum 3 rész van hátra. :') Utólag is fejtsétek ki a véleményeteket az elkövetkezendő néhány fejezet kommentjeiben. :)
Igyekszünk, hogy a végén se unatkozzatok!
xXBóriXx

52.fejezet

Nóri szemszöge*

Bűntudatom volt amiért el kellett mondanom. Nem tehettem mást, esélyem se lett volna mást mondani. Brigi látta, és Harry sem hagyta, hogy elsimlisskedjem. És...én sem bírtam volna. Kezdtem még jobban megbolondulni a kínzó fájdalomtól. Akárhányszor víz érte a bőrömet a sikoltás és hisztizés kerülgetett.

De nem tudtak segíteni. Feleslegesen mondtam el. Nem lett jobb nekem, Nekik pedig főképp nem. És azt sem tudtam, hogy mit mondjak, hogy mi az oka. Briginek elmondtam. De az is biztos, hogy közölte a többiekkel.

Próbáltam nem vergődni és üvölteni míg Brigit vártam. Le kellett gyűrnöm, hogy ne idegeskedjenek még jobban. Harry pedig az agyamra ment. Ott ült a sarokban, a fotelben azzal az idegesítő, önelégült mosollyal az arcán, ami úgy tűnt, soha nem fagy le az arcáról.

Arra számítottam, hogy Brigi beállít egy tál müzlivel, de ehelyett Matthew nyitott be, háta mögött Skyler-rel, és a többiekkel. De Brigi nem volt ott. Felvont szemöldökkel fordultam feléjük. Sky gyorsan letörölte a könnyeket az arcáról, amiket nem tudtam mire vélni.

- Ahój, Kapitány! - indult meg Matty. Beugrott mellém az ágyba én pedig csak mosolyogtam. Ekkor Hazza arcáról is eltűnt a gunyoros mosoly, és egy sokkal szívmelengetőbb vette át a helyét.

- Ahój, Matrózok! - a srácok eleinte megilletődtek egy kicsit, de aztán bátran lépkedtek befelé. - Hát ti? - kérdeztem, amint mindenki letelepedett. - Hol van Brii?

- Nem tudom. - mondta Louis.

- Szerintem még lent van a konyhába. - mondta Zayn.

- Ahan. De...ti? Na nem mintha baj lenne, hogy itt vagytok, csak nem számítottam rátok. - mondtam.

- Csak benéztünk, hogy minden rendben van-e. - mondta Liam.

- Hát...minden oké. Már amennyire lehet. - magyaráztam.

Örültem neki, hogy mind itt vannak velem, de valahogy nem állt össze, hogy mit is akarnak pontosan. Talán csak beszélgetni szeretnének? De miért pont most? Ott áll előttünk a holnap. Senki nem megy sehová, én pedig főleg nem.

- Srácok...- szólalt meg Lou. Minden szempár rászegeződött. A többieknek nem tetszett valami, nem úgy néztek ki mint akik azt akarják, hogy Louis bármit is mondjon. De Lou fel sem nézett. Nem érdekelte, hogy mit gondolnak. - Elmondom.

- Ne.. - súgta Matty.

- Lou, nyeld le,léci. - mondta Liam megértő hangon. Zayn csak a fejét rázta.

- Mond csak. - mosolyogtam Louis-ra és közelebb ültem hozzá.

- Hát..-kezdte. - Igazából azért jöttünk, hogy elbúcsúzzunk.

- Mi..? - kérdeztem hangtalanul. Elakadt a lélegzetem. Vissza akarnak vinni..?!

- Nem tudhatjuk, hogy mikor hagysz itt minket.

- Mi..? - ismételtem.

Miről beszél? - kérdezte Harry.

- Nem tudom. - súgtam.

- Szóval...csak annyit szeretnénk mondani...hogy szeretünk.

- Mi..? - kérdeztem rendes hangon. Lehet, hogy ennek egy érzéki pillanatnak kellett volna lennie, de jól elcsesztem, az tuti.

- Miről beszélsz, Lou? Csak mert én ugyan nem megyek sehová. - a homlokom ráncba szaladt, és eszembe jutottak a bent töltött idők..- Nem megyek el.

- Remélem is. - mondta Zayn.

- Mi bajotok van? - kérdeztem teljesen zavart állapotban. - Ennyire ne nézzetek hülyének, légyszíves.

- Nóri... Mi csak... El akartunk búcsúzni. - mondta Liam és kinyújtotta felém a kezét, majd megsimogatta a vállamat.

- De nem megyek sehova! - mondtam kissé ingerülten. Megpróbáltam egy lendületes mozdulattal keresztül vágni a szontyoli képű Lou-n, de a sebein feszültek a kötés alatt, és hasogatni kezdtek. Káromkodva, de végül kimásztam az ágyból, teszem hozzá: tök feleslegesen...

Brigi is megjött. Justin-nal...

Lecövekeltem és úgy döntöttem, hogy egy szót sem szólok. Csak hallgatok. Hogy kire azt még nem tudom. Talán a srácokra..talán Harry-re.

Mi a szart keres ez itt?! - üvöltött Harry. - Már kezdtem megnyugodni, hogy végleg eltűnt a föld színéről!

- Hali, srácok! - intett Justin.

- Helló..- üdvözölték a többiek.

- Hagyjuk itt őket. - mondta Brigi. Mindenki megindult, Zayn pedig csigatempóban követte őket. Az ajtóban odahajolt Justin-hoz.

- Hozzá ne nyúlj. Az ő érdekében. - köpte oda. - Na meg persze a sajátodéban.

- Zayn..- szólaltam meg mégis. Valahogy nem bírtam ki. De még mindig ott álltam mozdulatlanul.

Justin belépett az ajtón.

- Csukd be. - mondtam mielőtt közelebb jöhetett volna.

Leültem az ágy szélére, egy lábamat lelógattam a másikat pedig magam alá húztam. Justin is leült majd feltettem neki a kérdés, ami akkor fogalmazódott meg bennem, amikor megláttam.

- Hogy hogy itt vagy? És hogy hogy Brigi beengedett?

- Ő hívott. - meglepett arccal bámultam rá. Átmásztam az ágyon és átültem arra az oldalra ahol ő volt. Szembe ültem vele, és a szemébe néztem.

- Miért akarnak elbúcsúzni tőlem a többiek? - kérdeztem halkan.

- Hazudjak?  -kérdezett vissza.

- Ez milyen hülye kérdés? - vigyorogtam az értelmetlen mondaton.

- Szerintem nem akarod tudni az igazat. - mondta komor arccal. Ezt látva az én mosolyom is elveszett.

- De igen. - jelentettem ki ugyan olyan komoran.

- Érzik, hogy meg fogsz halni. Félnek, ha most elalszol reggel nem kelsz fel, így mielőtt lehunynád a szemed, el akarnak köszönni.

Nem szóltam semmit. Felesleges lett volna. És nem túl helyénvaló. Így inkább Justin ölébe másztam, kissé fájtak a sebeim, de megpróbáltam nem túl gyorsan mozogni, így túléltem. Szorosan bújtam hozzá, és éreztem ahogy Harry egyre ingerültebb lesz, majd eltűnik..

- Te is azt hiszed, hogy meg fogok halni..? - kérdeztem.

- Nem tudom. Esélyes vagy rá.

- Hát...minden esetre..elég szar tudni, hogy talán nem érem meg a holnapot. Pedig...azon kívül, hogy belehalok a sebeim okozta fájdalmakba...semmi bajom. - mondtam optimista hangon.

Pedig rémült voltam... Rettegtem..

51.fejezet

Brigi szemszöge*

Órákig agyaltunk, hogy hogyan történhetett. Egyszerűen nem tudtuk felfogni, hogy a meleg víz, hogyan égetheti sebesre az ember bőrét. De a gondolatmenetünket megszakította valami. Nóri Zayn ölében ült, már nem sírt, de úgy tűnt a grimasz már soha nem tűnik el az arcáról. Hirtelen Zayn nyögésére lettünk figyelmesek. A szeme ide-oda cikázott a keze, és Nóri között. Majd feljebb emelte és a látóterembe került férfias tenyere... Vérvörösre váltott.

- Te vérzel. - szólalt meg végül a rémült tekintetű, borostás srác.

Egy fél pillanat elteltével már mindenki ott állt. Zavaros elméjű barátnőm nem értett semmit az egészből. Felállítottam, és megfordítottam, hogy nekem háttal álljon.

- A pólód teljesen átázott. - mondtam.

- Mitől? Mi van? - kérdezte.

- Vérzenek a sebeid. - mondta Louis.

- Gyere. - azzal az emelet felé irányítgattam. - Skyler gyere fel te is.

- Én is segíteni akarok. - mondta Matty.

- Matthew... Figyelj...- megálltam és visszafordultam, de nem mentem oda. - Nem hiszem, hogy előtted kellene levetkőztetnem az anyádat.

- Oh.. Hát...akkor.. Azt hiszem én, itt maradok. - mondta kissé szégyenlősködve.

- Liam. - szaladt le Skyler, aki időközben felment Nórival.

- Igen? - emelte rá csillogó, mégis bús szemeit Liam.

- A fertőtlenítőt és a kötszert hol találom? - kérdezte sietősen Sky.

- A gyógyszeres szekrényben. - hangzott a válasz, majd Sky-jal együtt felmentem az emeletre.

- Hozom a kötszert. - mondta Skyler, és elvált tőlem a folyosón.

- Oké.

Benyitottam Harry szobájába, majd tovább mentem a fürdőig. Nóri ott állt a tükör előtt, egy melltartóban, és a vért törölte le a karjáról, amit valószínűleg vetkőzés közben kent össze.

- Jól vagy? - kérdeztem az ajtóban állva.

- Nem igazán. - mondta hidegen, fájdalmasan, és megvizezte a törölközőt.

- Mi ez az egész...? - suttogtam inkább csak magamnak. Elkezdte letakarítani a vért a többi testrészéről is, de inkább csak szétkente.

- Megjöttem. - jelent meg Skyler.

Én is beléptem az ajtón, majd nekiálltam megtisztítani a sebeket a vértől a hátán. - Kicsit csípni fog. - mondta Skyler, és bekente azokat a sebeket amik a hasa fölött voltak. A szer neve megjegyezhetetlen, de felismerem ha meglátom. Valami fura kenőm szerű oldat, ami megállítja a vérzést, vagy legalábbis csillapítja.

- Sky! - üvöltött fel Nóri és térdre rogyott. Skyler-rel egyszerre kaptunk utána, de mindkettőnk keze tele volt. 

- Kereszt anyu! Ne haragudj. - térdelt le Sky. Én is leguggoltam. - Én nem akartam... Ne..

- Semmi baj...- nyögte Nóri.

- Be kell mennünk a kórházba. - jelentettem be.

- Nem! - ordította Nóri rémülten és sietősen feltápászkodott. - Inkább meghalok itt, minthogy be kelljen mennem! - elnézett mellettem. Követtem a tekintetét, de nem láttam semmi különöset, így újra őt figyeltem. Mintha hallgatna valakit... Aztán leesett. Harry újra "itt van". Nem is zavartam, és amikor Sky ki akarta zökkenteni a keresztanyját a képzelődésből, rázni kezdtem a fejem.

- Menj. Mindjárt megyünk mi is. - súgtam oda neki, és egy engedelmes bólintással távozott is.

- Jól van. Te nyertél. Nem bírom tovább. - hunyta le Nóri a szemeit. A könnyei még így is utat törtek maguknak, majd mélyet lélegezve felém fordult, és felnyitotta a szemeit. - Zack volt.

- Micsoda?

- Zack tette ezt velem.

- Micsoda?!

Annyira biztos voltam benne, hogy Nóri odabent jó kezekben van. Hát ezért ellenkezett, ha a kórházról volt szó... Nem viszem oda többet. És igen, most már én is úgy gondolom, hogy inkább halljon meg itt, ebben a fürdőszobában mint ott...

- Zack és az áramos kis szerkentyűi. Azt mondta olyan leszek, mint amilyennek ti szeretnétek engem. Jó leszek..

- De mi nem akarjuk, hogy jó legyél. - mondtam könnyes szemekkel.

Így álltunk egy percig, majd ismét elkezdtem kitisztítani a sebeket. Fájdalmas úton, de sikerült bekennem azzal a valamivel a sebeit. Befektettem az ágyba és lementem, hogy hozzak fel neki zabpelyhet. Nem evett semmit napok óta.

Amikor leértem mindenki a beszámolómra várt. De nem tudtam semmi mondani. A müzli készítése közben elkapott a sírás, ami hamar átcsapott zokogásba. Leültem a székre, és pillanatokon belül gyengéd kezek simogattak.

- Anya..? - suttogta Sky.

- Semmi baj...- emeltem fel a fejem szipogva. - De még ma este, mielőtt elalszik... Búcsúzzatok el tőle...

50.fejezet

Brigi szemszöge*
Talán mégis létezik a boldogság?
Hát.. Minden esetre, nem kaptam belölle túl sokat az elmúlt időszakban. De vannak pillanatok, amiért igenis érdemes élnem, harcolnom, mégha csak a enyhe esélyt látok is arra, hogy valami jó történjen velem. De ez a kis enyhe bájcsevej Niall-el segített meglátnom azokat a dolgokat, amik egykor sosem kerülték el a figyelmemet, most pedig észre sem veszem őket.
Mint például: a rengeteg kérdés, ami a gondoskodásra utal. Hogy Niall igenes törödik velünk, annak ellenére, hogy teljesen megváltozott. A rengeteg kérdés, aminek alanya többinyire Skyler, Matty, Zayn, Louis, Liam és Én. A rengeteg kérdés, aminek a válasza minding a lelki állapotomat tükrözi. És mindig úgy válogatja a szavakat, hogy a válaszból még csak ki se maradhasson a véleményem.
Szeret minket. Segítenem kell neki. Az utóbbi teljesen egyértelmű volt, ahogy az előbbi is. Csak éppen... Mostanában nem vállalta ilyen nyíltan. De nem is baj.
Nem az a lényeg, hogy ezerszer elmondja mennyire szeret. Hanem az, hogy ezerszer kimutassa szavak nélkül.
Lejárt az időm, az őr az ajtóban várt. De valahogy nem mozdultak a lábaim. Nem akartam elhagyni Őt. Mert most Ő volt. Nem kábította el sem az alkohol, sem a drogok. Csak beszélt, kérdezett, és válaszolt.
De fel kellett állnom. Niall hamarabb kapcsolt, mint én. Ott állt mellettem. Kifordúltam a széken, és csak bámúltam felfelé. Bámúltam az arcát, a tekintetét, ami ugyanúgy nézett le rám, mint egykor, régen. Megdöbbentem és lehajtottam a fejem.
-Nem soká hazamegyek.-megfogta a kezemet, hátrébb lépett és felálltam.
-Úgylegyen.-mondtam ki leegyszerűsítve az érzéseimet. Szorosan a nyakam köré fonta a karjait, és kis fáziskéséssel, de én is hozzábújtam.
-A te dolgod az, hogy odafigyelj a családra. Tartsd össze őket.-kissé eltólt magától, hogy a szemembe nézhessen. Bólintottam egyet, és folytatta.-Egyszerre csak egy dologra kell figyelned...-mély lélegzetet vett. Nagyot nyelt és lehunyta a szemét. Egy darabig rákcsálta az ajkait, majd egy hatalmas sóhaj kiséretében kinyitotta a szemét.-Nehezemre esik ezt mondanom. Sőt. Megőrít. De ez az egy dolog...most Nóri. Össze kell kaparnod. És ami legrosszabb. Nem lehetek most veled.
A szemem könnybelábadt. Egy szót sem tudtam szólni. Bólintottam, hogy megértettem, majd ismét hozzábújtam. Most nem ölelt olyan szorosan. Így én is hamarabb elengedtem. Egy utolsó, jelentőségteljes pillantást vetettünk egymástra, majd lehajtott fejjel kivonultam.
Késő délutáni órákban a rádió mindig gagyi, ezeréves popszámokat nyom, éppen ezért, amint beültm az ülésre, becsatoltam magam, ki is kapcsoltam, hogy ne szóljon feleslegesen.
Csak most jöttem rá. Niall tekintetéből, abból, hogy milyen fájdalmas ez neki.. Nóri már nem húzza sokáig. Niall kevesebbet tud a dologról. Az aprócska részletek, a felesleges infók nem ködösítik el az agyát. Hamarabb rájött, mint én pedig csak egy éjszaka állt a rendelkezésére. Olyan érzés mintha közeledne az apokalipszis. Elveszítettem egy barátomat, akit a bátyjámnak is nevezhetnék. Elveszítem a szerelmemet. Ès most elveszítem azt, akit szintén testvéremnek nevezhetnék. Mi ez?! Mi jön még?! Ki lesz a következő?! Skyler, vagy talán Matty?! Lou, Liam vagy esetleg Zayn?!
Nyugi, ne agyalj ezen. Nyugi.-próbáltam visszanyerni a lelki békémet parkolás közben. Úgy döntöttem, ha már úgyis erre járok, bevásárolok.
Hogy is gondoltam, hogy ez majd olyan simán megy...? A pénztárnál egy dagi, szakállas paparazzi megállított. És feltette azokat az irritáló kérdéseket.
-Hogy bírta elviselni, hogy Harry meghalt?-kérdezte. Épp a szatyorba pakoltam, a pénztáros nő meg szinte lefagyott.
-Hagyja figyelmen kívül.-legyintettem, és a keze újra járni kezdett.
-Lelkileg összeomlott, vagy Nóri segítette önt?-kérdezősködött a szőrös, dagi, kamerás törpe.
-Csak kopjon le.-utasítottam, de a vaku egyre csak villogott.
-169.21£.-mondta a pénztáros.
-Paracsoljon.-megkaptam a visszajárót, majd el is viharzottam.
-És ha már itt járunk, igaz hogy Nóri rákos?-megtorpantam és hitettlenkedve néztem a törpét.
-Mi?
-Rákos. Vagy nem?
-Nem.-ráztam a fejem és újra megindúltam.
-De valami betegsége van. Talán összeomlott Harry halála miatt?-egészen a kocsimig követett. De nem törődtem vele. Beraktam a hátsó ülésre a két zacskó frissen vásárolt kaját, majd beülni készültem.
-Nézze. Erről sem én, és senki más nem fog nyilatkozni.-azzal magamra csuktam az ajtót és elhajtottam.
De legalább egyedül volt. Na nem mintha ez sokat segített volna a helyzeten. A kérdései így is szíven szúrtak.
Förtelmes bűz csapta meg az orromat, ahogy beléptm az ajtón. Alkohol. Berontottam a konyhába, és csak azt láttam, ahogy a fiúk, névszerint Matthew, Liam, Louis és Zayn, elterülnek a részegségtől.
-Ez mi?-kérdeztem és lepakoltam a konyhapúltra. Kissé kezdet besötétedni így felkapcsoltam a villanyt. Megcsilant az asztallapra borított ital, amit elkezdtem feltörölni.
-Hát..mi csak..beszélgettünk.-mondta Zayn.-Nyugi.
-Jó, jó, persze.-forgattam a szemem. Matty felé fordultam.-Matthew, hol van... Teszed le!-épp meg akartam tudakolni, hogy hol van Nóri és Sky, amikor az elsőt szippantotta a...füves cigiből.
-Most mi van?-kérdezte. Kikaptam a kezéből, ledobtam a földre és széttiportam.
-Az van, hogy ha már a fiúk be vannak b*szva, akkor te figyelsz anyádra meg Skyler-re!
-Most miért üvöltesz?-kérdezte.
-Mert azt hittem, hogy benned megbízhatok annyira, hogy vigyázol rájuk!-elgondolkoztam egy perce.-Ugye, Nórinak nem adtatok semmit? Ugye nem?
-Nem...
-Persze, hogy nem.-vágott közbe Zayn.-Hogy gondoltad? Tudhatnád, hogy akár milyen segg részeg is vagyok, ne hozom közelebb a halálához.-ők is rájöttek.
Igaza volt Zayn-nek. Tudhattam volna, hogy ha senki más nem, akkor ő oda fog figyelni rá.
-Bocs, Zayn...-újra Matty-re koncentráltam.-Ha még egyszer meglátom, a seggedbe dugom. Honnan szetted?!
-Kaptam.-mondta flegmán, de nem lepett meg. Tudtam, hogy így fog válaszolni.
-Kitől?
-Egy haveromtól.
-Justin adta, mi?-nem válaszolt, így igennek tekintettem.-Hát akkor jegyezd meg szépen,-közelebb hajóltam hozzá.- ide többet Bieber be nem teszi a lábát.
-Anyuék fent vannak.-hangzott a válasz. Szép kis terelés..de bevált.
Szótlanul felballagtam az emeltre. Bementem Harry szobájába, de teljesen üres volt. Átmentem a Niall-ébe, és ott üldögélt Sky, a laptopjával.
-Szia, kicsim.-ültem le mellé.
-Szia, anyu.-mosolygott rám, majd megölelt.
-Mit csinálsz?-kérdeztem kibontakozva az ölelésből, a monitort fürkészve.
-Logannel chatelek.-vigyorgott.
-Ahan.. Szóval akkor ne olvassam el?-kérdeztem huncutkodva, miután beleolvastam.
-Anya.-bökött oldalba kuncogva.
-Jól van. Akkor mond meg, hogy hol van keresztanyu.
-Sok volt neki amit a fiúk művelnek. Nem bírta volna. Kísértésbe esett, így vesz egy forró zuhanyt.
-Akkor inkább békén hagyom.-csendben ültünk egy percig, csak Sky gépelése hallatszott.-Melyik fürdőben van?
-A keresztapujéba. Miért?
-Azt nem használta senki egy ideje. Viszek be törölközőt.-azzal feltápászkodtam az ágyról.
-Ez elég béna kifogás. Azt is mondhattad volna, hogy "lekopok, nem zavarok, mert tudom, hogy kínosan érzed magad."-mondta Skyler.
-Mindegy.-vontam vállat.-De egy törölközőt tényleg vinnem kell.
Esküszöm, hogy nem szándékos volt. De láttam. Annak ellenére, hogy azt kivánom, bár elkerűlte volna a figyelmemet.
Nóri a zuhany alatt állt, a fülke ajtaja pedig nem volt teljesen elhúzva. A gőzfelhőn keresztűl is tökéletesen kivehető volt. Háttal állt nekem, a háta pedig tele sebekkel, hegekkel és égesnyomokkal. Borzalmasan nézett ki. Még a látványa is fájdalmas volt. Hát akkor neki milyen lehetett... Mintha egy bőrréteget cibáltak volna le róla cafatokban... Elzárta a vizet, és szembe fordult velem. A bordái messziről kivehetők voltak... Ès sebesek. Az alsó lengőbordái körül ugyanolyan sebek voltak mint a hátán.
A légzése gyorsúlni kezdett.
-Nóri...-mondtam halkan, alig érthetően. Az arca eltorzult.
-Nagyon fáj...-nyögte könnyezve. Odarohantam hozzá és a vállára terítettem a törölközőt. Csak állt, a karjait lógatta maga mellett, az arca sápadt volt, könnyes és még mindig fájdalmas grimaszba torzúlt.
-Úr Isten...-suttogtam.-Nem lesz semmi baj. Gyere.-mondtam ezúttal rendes hangon.
-Nagyon fáj...-mondta újra.
-Csss...-kilépet a zuhany alól, majd csurom vizesen becsoszogott Hazza szobájába.
Segítettem neki felöltözni, óvatosan megtörölgettem hátát és felvette Harry egyik pólóját.
-Menjünk le.-mondtam. Elindult mellettem, a folyosón hallottam a csupasz lépteket magam mellett. Nem csattogtak. Mint egy balerina, olyan finoman közlekedett mellettem.
A konyhában, nagy meglepetésemre és örömömre rend volt. És ezt persze Skylernek köszönhettem. Mert, habár a fiúk takarítottak és Zayn csinált vacsorát, Skyler is ott volt. 100% hogy ő vette rá őket. De sajnos ott volt Nóri, és a probléma, a látvány, ami nem hagyot nyugodni.
-Srácok.-mondtam és mind rámfigyeltek.-Mutatni akarunk valamit.
-Nem. Nem szabad. Brii... Ezt nem lehet.-könyörgött mellettem lesoványodott barátnőm.
-De segíteni fognak. Legalábbis remélem.
-Nem! Kérlek. Ne csináld.-sírt.
-De fájdalmaid vannak, Nóri!-mondtam határozott hangon. Bár megengedhettem volna magamnak, hogy fejet hajtok az akaratának, de nem olyan időket élünk.-Fordulj meg.-mondtam halkan. Feljebb húztam a pólóját.
-Szent sz*r...-suttogta Skyler és odaszaladt hozzánk.
-Anya...-mondta Matty.
-Ez mi?-kérdezte Louis. Nóri megfordult, a poló széle kicsúszott a kezemből és újra elfedte a testét. Felszisszent ahogy az anyag érintkezett a bőrével.
-Lou, segíts.-sírt és közelebb lépett. Louis a közre fogta Nórit, hogy magához húzzhassa és megölelhesse, de a törpe lány ismét felszisszent. Lou felhúzta a pólót rajta, mellalá, és elképedve bámúlta. Zavartan pislogott, majd a lehető leggyorsabban, de legóvatosabban leengedte a felsőt.
-Nem tudok.-mondta.
-Zayn?-sírt Nóri. De Zayn nem válaszolt.-Nagyon fáj...-közelebb lépkedett a bátyjához, de az csak megrázta a fejét.
-Ha tudnám mi ez, segítenék. De én sem tudok.-mondta Zayn és Nórit a mellkasára húzzta...
-Nagyon fáj...-zokogott tovább a mi kis sebzett vadunk. És lassan elveszítettem minden  önuralmamat..

Kedves olvasók!
Ismét elmondjuk, hogy nem magunknak írjuk a blogot. Nektek. A tietek. És rengeteg időt elvesz, hogy kitaláljunk egy új fejezetet, alkossunk valamit a semmiből. Szóval...örülnénk, ha kommentelnétek, mert ha nem...akkor sajnos a We Are Not Afraid -Twenty Years Later bezárja kapuit. Legalábbis részemről. xXNóriXx

49.fejezet

Brigi szemszöge*
Reggel Nóri gitározása keltett. Nem zavart. Igazából nagyon megnyugtató volt, ahogy tompán átszűrődött a dal. A dal, ami a fiúk utolsó albumáról, a Midnight Memories-ről volt. Ahogy lassan eljutott a tudatomig, hogy mi is ez a dal, amolyan doppingszerként hatott rám. Elég nyugtalan voltam már így is. Aztán mikor harmadjára énekelte a refrént, kimásztam az ágyból és lezuhanyoztam.
You and I...
De a dal csak egyere szólt a fejembe. Mintha kergetett volna. A forró víz sem mosta ki a fejemből az ismerős hangzást. A megnyugtató hangulatot árasztó dal, kezdett elhatalmasodni minden más gondolat felett.
És rájöttem: nem menekülhetek. Így is tettem, persze csak miután felöltöztem. Kinyitottam a szobaajtót, hogy jobban halljam. De nem hallottam semmit. Felvontam a szemöldökömet, majd hunyorogva indultam lefelé a lépcsőn.
-Odafent volt. Nem is tudom mikor láttam utóljára.-magyarázta Nóri Justinnak, amikor beléptem. Csak ketten voltak a konyhában. Nóri háttal állt nekem, így csak akkor vett észre amikor feltünt neki, hogy Justin elnéz a válla fölött, nem figyel rá és egyenesen engem bámúl.-Oh, szia!-üdvözölt vidám barátnőm.
-Sziasztok..-mondtam dörmögős reggeli hangon.-Hol vannak a többiek?-kérdeztem körbepillantva. A dal még mindig ott motoszkált a fejemben. De ha beszéltem, a hangok elnyomták azt, így pár másodpercig tudtam másra is koncentrálni.
-Zayn és Liam elmemtek...kikapcsolódni.-mondta Justin "szerényen".
-Hol van az a bizonyos kikapcsolódni?-kérdeztem vissza és leültem velük szembe az egyik bárszékre.
-Passz. Nem mondtak többet.
-Matty? Sky?
-Még fent vannak. Alszanak.-mondta Nóri.-Én is el akarok menni.-jelentette be, kis fáziskéséssel.
-Hova?-néztem rá. Justin-nal jelentőség teljes pillantást váltottunk, amiből azonnal rájöttem, hogy neki sem tetszik az ötlet.
-Nem tudom. "Kikapcsolódni".-vont vállat.
-Nem lehet.-szögeztem le egész egyszerűen fogalmazva.-Ma elmegyek. Bemegyek Niall-höz.-gondolkodtam egy pillanatig.
Nem bizhatom a srácokra. Még csak gyerekek. Justin-ra pedig nem akarom. Pedig ő az egyetlen esélyem. Biznom kell benne... A francba... Reméltem, hogy soha nem jön el ez a pillanat...de segítséget kell kérnem..Bieber-től.
-Justin addig itt lesz veled.-közöltem Nórival.
Justin zavartan pislogott rám. Nem tudta elhinni. Nem is akarta elhinni. Még én is hallottam,hogy milyen furcsám hangzik az én számból..
-Oké.-vigyorgott Nóri.
-Csinálok valami reggelit.-mondtam.
*
Mi lenne a legmegfelelőbb ruha? Nem mehetek kihívóan. Nem öltözhetek ki, de nem lehetek alulöltözött sem.-agyaltam a szekrény előtt állva. Végül egy farmernél és egy kapucnis pulcsinál maradva, lófarokba kötött hajjal ibdultam neki.
A kocsiba szólt a zene.
You and I...
Folyamatosan erre koncentráltam. Próbáltam elnyomni az izgalmamat, elvégre eddig minden mást elnyomott, akkor most miért nem?
*
Azt gondolná az ember, hogy van még idő felkészülnie mindenre. Aztán az utolsó percekben rájön, hogy nem így kellett volna. El kelletg volna kezdeni a tréninget. De vannak dolgok amikre nem lehet felkészülni. Egy családtag elvesztése... Egy barát/testvér elvesztése... Egy szerelem elvesztése... Mutasd meg, hogy hogy kell minderre felkészülni és én megteszem!
De nem lehet. Mert nem tudod mikor jön el.
Én viszont pontosan tudtam mikor jön el ez a nap. De nem vagyok felkészüve. Érzem, tudom, akarom. De valami nem enged. Valami, ami nem hagyja hogy nyugodt szívvel járjam végig a kopár folyosókat. És már a dal sincs velem... Már nem tud elnyomni semmit... Semmit.
Ahogy egy örrel az oldalamon várakoztam a folyosón, elgondolkoztam, hogy miért nem mentünk még be. De nem tartottam érdekesnek amíg egy kis "csini", színes ruciban ki nem lépett az a csajszi akivel a múltkor Niall-t láttam.. Most viszont alúlöltözöttnek és bénának éreztem magam. És persze egy vad amazonnak is, aki bármelyik pillanatban támadhat. Rám se nézett, de ennek ellenére ott ült az a piszkos mosoly azon a rusnya képén..
Felszaladt bennem a pumpa. Engedjenek be!
-Parancsoljon.-nyitotta ki előttem az ajtót az őr.
-Köszönöm.-bólintottam majd bementem.
Ott ült a kopár szobában melynek közepén egy asztal volt, két székkel. Hatalmas kék szemei rámeredtek és visszaült a székre. Távozni készülhetett. Megleptem. Nagyon. Végignézett rajtam, ahogy lassan közelebb mentem és leültem a székemre. Az ideg rohangált a testemben. Az a nőcske...
-Szia.-jelentettem ki közömbösen. Holott egy cseppet sem volt az.
-Brigi...Szerel...-nem fejezte be. Rázni kezdtem a fejem mire abbahagyta.
-Miért volt itt?-kérdeztem. A hangom élettelenebb volt mint valaha.
Ha ez "nő" itt volt, akkor biztos nem lehet közömbös számára.
-Nem tudom. Csak bejött. De kit érdekel? Engem nem. Itt vagy Te. Mesélj el mimdent ami az elmúlt egy hónapban történt.-megfogta az asztalon pihenő kezeimet, de kihúzztam az övéiből. Nem fogdosson azzal a kézzel, amivel a prostiját simogatta..
-Hát...-kezdtem bele. Nem akartam veszekedni. Elvégre most találkoztunk. Egy hónapja még csak nem is láttam.. És a vele kapcsolatos utolsó emlékem nem valami kellemes. Úgy döntöttem, hogy inkább beszélgetek vele, hogy ne úgy kelljen elvállnunk mint legutóbb.-Kórházba kerültem. Ott volt egy kis zűr. Nórit elvitték, gumiszobába zárták. Engem kezeltek, még szedem a gyógyszereket, de már jól vagyok. Matty és Sky nagyon jól megvannak a körülményekhez képest. Jó támaszt nyújtanak egymásnak. Liam és Zayn nagyon sokat segítenek. Most elmentek. Buliznak egyet, vagy mi.
-Várj egy percet. Az este beszéltem Nórival. Azt mondta a bandalakban vagytok. Vagy csak totál becsavarodott?
-Nem. Tényleg ott vagyunk. Zack, a dilidoki, elhozta hozzánk látogatóba. Ott volt egy kissebb bunyó. Justin majdnem megfolytotta Zack-et. Liam majdnem lecsapta, Zayn meg majdnem halálra verte.-magyaráztam.
-De miért?
-Mert csinált valamit Nórival. Valamit amitől újra "17" lett.
-És?
-És?-zavarodtam össze. Úgy látszik nem emlékszik rá, hogy mennyit szendvedtünk miatta....-Te komolyan nem tartanád furcsának, ha egy majd 40 éves nő félmeztelen, pajkos tinilány módra, happy-n rohangálna körülötted?
-Hát..
-Ja meg van valami olyasmi...hogy a teste hőmérsékelete...sokkal magasabb. Folyamatosan azt hiszem hogy lázas, közben meg teljesen normális.
Niall rágódott a hallottakan. Nem tudom...talán... Ki kellett volna hagynom ezt a részt. Vagy talán bele se kellett volna kezdenem.
-Megtaláta a gitárját?-kérdezte néhány perc múlva.
-Az az övé?-kérdeztem furcsálva.
-Igen. Annó, mikor ideköltöztetek akkor karácsonyra kapott tőlem egyet, ezt pedig elraktam. Nekem is megvan még az első, így az ő kis törpe, "Bieber" matricás, fényes gitárját is elraktam...

48.fejezet/2

Nóri szemszöge*
Hiányzott a gitárom. Unatkoztam. Tehetlen voltam. Harry sem szólt egy szót sem. Mintha duzzogott volna. Csak ült mellettem, miközben a párnát a fejem alá gyűrve bámúltam. Komoran meredt maga elé. Nem bírtam. Ügy éreztem, hogy mondanom kell valamit, mert megpusztulok.
-Mi bajod?-kérdeztem halkan végül. Valami nyomte a szívét, látszott rajta. De abban is biztos voltam, hogy nem fogja önként a tudtomra adni.
-Te.-jelentette ki másodpercek múlva.
-Mit csináltam már megint?-forgattam a szememet, és éreztem ahogy a homlokom ráncbaszalad.
-Semmit.
-Azon kivűl?
Természetesen nem válaszolt. Míj meglepő... Tudni akartam,meg nem is. Tudni akartam, mert akkor talán kiküszöbölhetem a csorbát. És nem akartam tudni,mert nem akartam csalódni...magamban. Újra meg újra. Elég rossz érzés tud lenni egy idő után..
-Nem is kérdezősködsz?-mondta kimért, közömbös hangon.
-Kéne?
-Szoktál.
-De unom. Ha el akarod mondani, elmonhatod anélkül, hogy harapófogóval kellene kihúzznom belölled a szavakat.-arra tippeltem, hogy az ezután következő néhány csendes percben megpróbálja összeszedni a szavakat. És igazam lett..
-Te...és Justin.-modta percek múlva. Nem lepett meg. Tudtam, hogy féltékeny, de azt hittem, hogy azon már túlvagyunk.
-Elmondtam egymillió egyszer..de ha szeretnéd elmondom még százszor.-mély levegőt vettem.-Justin. Csak. A. Haverom.
-Jobban szereted mint egy havert.-jelentette ki. Egyszer sem volt hajlandó rámnézni. Elég zavaró volt, de nem akartam még ezt is a szemére hányni. Csak olaj lenne a tűzre.
-Igen.-hangzott a válasz a számból, majd elagytam a szobát. Becsuktam magam mögött az ajtót, megfordultam és az ijedtségtől megtorpantam. Harry ott állt előttem, és a frászt hozta rám.
-Mit csinált jobban, mint én?-kérdezte dörmögve. Zöld szemei lenéztek rám, és az enyémbe fúrodtak.
-Semmit. Nálad senki nem csinál jobban semmit.-megindultam a födszint felé, de ismét utamat állta. Nem hagyta, hogy kikerüljem, hiába lépkedtem jobbra-balra.
-Akkor?-kérdezte élesen.
-Mit akkor?-vágtam vissza zavartan.
-Milye van neki, ami nekem nincs?
-Harry, hagyjál már.-megpróbáltam kikerülni. De nem ment.
-Milye?!
-Semmilye! Senki nem tud olyan lenni mint te...voltál.-hajtottam le a fejem. Most elengedett, én pedig lehajtott fejjel ballagtam le a konyhába. Elkullogtam a telefonig, majd bepötyögtem a rendőrkapitányság számát.
Néhány búgás után egy segítőkész férfi vette fel. Megadtam az általam keresett férfi adatait, mint pl. a nevét. Majd várnom kellett pár percet.
-Szia, Nóri vagyok.-mondtam óvatosan. Nem szerettem volna megíjeszteni, ennek ellenére mégis kikelt magából.
-Nóri! Te vagy az?! Hogy lehet ez?!
-Nem vagyok süket. Csak kicsit agybajos.-mosolyodtam el.-Figyu...csak azt szeretném kérdezni, hogy kölcsön vehetem-e a régi gitárt? Ami a szobádban van?-nem is tudtam igazán, hogy hogy is kellne feltennem ezt a kérdést. Tudom, hogy Niall-nek is a mindene a gitárja. Amit teljesen meg tudok érteni. És azt is meg tudom érteni ha nemet mond. Én sem szívesen adom oda bárkinek is.
-Ott vagytok nálunk?
-Nem. Itt a ...bandalakban.
-A régi lakásban?
-Ahan.
-Hát...ami azt illeti, azt inkább szeretném, ha ott maradna. De a padláson találsz egyet.-mondta kedvesen. Nekem teljesen mindegy volt, hogy milyen. Csak gitár legyen, amin játszhatok.
-Hol? A padláson?-kérdeztem vissza a biztonság kedvéért.
-Ja.
-Oké.
-Hogy vagy? Mi van veled? Ugye már nem szomorkodsz?
-Megvagyok. Mondjuk az kicsit kiakaszt, hogy itt lógok a srácok nyakán. Tudom, hogy teher vagyok.. De nem tehetek ellene... Ugye, hamar visszajössz?-tereltem. Ne akartam elkezdni nyafogni. Elég furán nézett volna ki. Elvégre ő van börtönbe...
-Hát...ami azt illeti..Brigin múlik... Azon, hogy mit mond.-kissé csalódott volt.
-Miért múlik rajta?
-Ő volt az akit...tudod...bántottam.-mintha kihalt volna belölle minden. Minden olyan érzés aminek az imént, az üdvözlésemnél hangot adott.
-Akkor tuti itt leszel.
-Nem. Nem hiszem. Ezt még Ő sem tudná megbocsájtani.-reményvesztett hangjától végig futott rajtam a hideg.
-Ne csináld!-biztattam talán kissé hangosan.
-De csinálom. Mégis miért tenne ilyet?
-Egyrészt miattad, másrészt meg maga miatt. Ja meg Sky miatt is. Nem fog a hűvösre juttatni.-Eddig nagyon sok mindenben nem voltam biztos. De ebben igen. Ismerem Brigit. Hülye lenne, ha hagyná bent rohadni Niall-t. Attól is mindig ki volt akadva ha engem előzetesben látott, nem hogy Niall-t! Tudom, hogy most nagyon szenved. Nagyon szenvednek mintketten. És Brigi lassan összeomlik.
-Figyelj, Törpilla...most mennem kell.
-Mi? Miért?
-Lejárt az idő.
-Ne már!
-Jó éjt!
-Figyu...Gyorsan... Még csak annyit, hogy... Vigyázz odabent. Nem tudom mi lenne velem nélküled. Komolyan. És a srácok...Brigi...Sky és Matty...a családod...mi...már nagyon...aggódunk.-próbáltam sietni, de a szavak nem akartak a számra jönni.
-Nagyon hiányzól te is, és a többiek is. Bár csak megölelgethetnélek titeket! Mond meg a többieknek, hogy szeretem őket.... És téged is. Próbáld összeszedni magad. Matty-ért... Viszlát, Törpike!-köszönt el szomorúan. Rossz volt hallni mindezt. Nem azt, hogy szeret minket. Hanem azt, hogy mind-e mögött mi van: egy szenvedő ember.
-Oké...Szia...
A vonal megszakadt, a szívemmel együtt. Elgondolkodva ültem fel a konyhapúltra. Harry az asztalnak támaszkodott és felém fordúlt.
-Szenved. Szereted. De meglepő. És neki sem mondtad el.
-Tudom...-forgattam a szememet.-De... Nem fogok senkinek semmit mondani. Nem vagyok elég kegyetlen....
-Penge élen táncolsz. Ha nem vigyázól neked annyi.
-És? Ha Ők jól vannak, akkor nem érdekel...
-Én is hánykódom.
-Igen, azt is tudom, hogy szenvedsz. De nyugodj meg. Egy ideig úgy sem fogok visszamenni.... Mert nem fogok mindent elmondani. Főleg nem Liam-nek. Ő olyan...szeretnivaló. Nem törhetem össze.
-De én persze nem érdekellek.
-Csak várj nyugodtan... A srácokon mulik, meg Justin-on...
-Justin-on! Mindeig minden tőlle függ!-fakadt ki. A szemeit az enyémbe mélyesztette, ellökte magàt az asztaltól és felháborodva lépett közelebb.
-Jaj, ne rinyálj már. Justin csak haver....
-Persze.Mégis lefeküdtél vele.
-Mert, szeretem. Nem annyira mint téged, de jobban mint egy havert. Azt hiszem...
Összezavarodtam. Kezdtem ismét elveszíteni az irányítást. De nem tehettem. Tartanom kellett magamat. Megígértem Niall-nek. Mélyet sóhajtottam, majd elindultam felfelé, hogy előkeressem azt a bizonyos gitárt. De a lépcsőn belebotlonttam egy alvó Brigibe. A falnak tamásztott fejjel aludt a lépcsőn. Óvatosan felkeltettem, majd felgardíroztam a szobájába. És elindultam a "keressünkgitárt" hadjáratra....